2. évad 3. rész- Mikor minden elkezdődik

Elkezdődött a küzdelem a lány erejéért.

Négy napja. Négy napja hallottunk újra Niall felől. Ezekben a napokban, viszont minden felfordult. Az iskolában nem tudunk figyelni, a barátainkat pedig elhanyagoljuk. Nem tehetünk mást. Eddig úgy éltünk, mintha normális család lennénk, normális emberi gondokkal. De ez megváltozott. Minden egyes napunk azzal telik, hogy Rose Sophie-val van a tündérkastélyban. Dimitri nagyon jól titkolja az erejét, és nem sem szólok neki. Túl közel áll Rose-hoz, és ez kezd idegesíteni. Ugyan ez volt Sophie és Duane között. Hiába szerették egymást, ő mégis elárulta Niall miatt. Soha nem tudtam neki megbocsájtani.

- Cris itt vagy? - hallottam a húgom hangját a távolból.

- Te meg mit csinálsz ott fent? - nevettem, mikor megláttam egy fa tetején.

- Azt hiszem elrontottam a teleportálást. - vigyorgott. - Hogy tudok innen leszállni?

- Várj leszedlek. - mentem oda, és rámutattam a pálcámmal.

- Áú..- ült le a földre. - Azt hittem te tudod.

- Én tudom is, csak egy kicsit szórakozni akartam veled. - nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, de mire odaért a kezem, már csak egy bárány volt a helyén, ami meg is haraptam az ujjamat. - Úgy látom a testcsere már megy kicsikém. - mosolyogtam.

- Gyerekek, gyertek be van egy kis nasi. - szólt Sophie ki a kertbe.

***

- Elég sokat fejlődtél ebben a négty napban Rose. - törte meg a csendet Sophie.

- Sokat is gyakorolok. Csak valahogy ez a teleportálás nem megy. - sütötte le a fejét. - Crisnek mindig minden olyan könnyen ment.

- Ne aggódj édesem. Elmesélem neked, én hogy jutottam el idáig.

- Aludhatok egyet? - kérdeztem nevetve.

- Attól, hogy te ott voltál, nem azt jelenti, hogy nem tanulhatsz belőle. - nézett rám szigorúan.

- Minden úgy kezdődött, hogy a nagymamám olvasott nekem tündérmeséket kiskoromban. A mesekönyve egy gyönyörű aranycsattal lezárt könyv volt, amit mindig is irigyeltem. Mondta, hogyha nagyobb leszek majd megkapom ezt a könyvet. Teltek az évek, a nagymamám meghalt. Tizenötödik születésnapomra egy csoda folytán megkaptam a könyvét, amit nagy becsben tartottam, és őriztem. Ám ilyenkor kezdek látomásaim lenni a jövőről. Sam mindig is tudott ezekről, hisz neki mindent elmondhattam. Mikor végzős voltam a gimnáziumban megjelent Niall, és onnan kezdve felborult minden. Megtudtam, hogy tündér vagyok. Később kiderült, hogy apád is különleges képességekkel rendelkezik. Sokat gyakoroltam, és küzdöttem, hogy legyőzzem Niallt. Viszont egy valami nagyon nem ment, az a repülés. Egy nap megjelent Mia, én pedig nagyon féltékeny voltam rá, hogy elvette tőlem Samet, ezért elmentem Niall-lel. Töltöttem ott pár napot, de rájöttem a titkára, hogy el akarja venni az erőmet, így elszöktem. Sajnos nagy küzdelmek árán sikerült, mivel majdnem meghaltam. Amikor visszatértem anyádékhoz, akkor találkoztam Duane-nel. Ő volt a szerelmem, aki sajnos meghalt a végső csatában. Vagyis inkább én öltem meg. És gondolom a csata történetét már tudod. 

- Duane? Miért ölted meg? - kérdezte a húgom csodálkozva.
- Hát kicsikém - fogta meg a kezét Sophie. - Niall volt a bátya, és átállt hozzá. Duane pedig feláldozta magát érte, pedig nem volt semmi értelme. Mikor a mennyben voltam, kaptam az anyukámtól egy kardot, amivel véget vetettem volna Niall életének, de sajnos Duane-t szúrtam meg vele. - könnyek jelentek meg az arcán.
- Gyere ki egy kicsit. - álltam fel.

Nem kellett volna felhánytorgatni a múltat. Sajnos Sophie még mindig nem tudta kiheverni, hogy megölte a szerelmét, és soha nem tudta elmondani neki, hogy szereti.
- Mit akarsz Cristian? - jött ki sírva.
- Hagyd elmenni. - ültem le a fűbe.
- Nem megy. - guggolt le hozzám.
- Mutatok valakit, aki segíteni fog elengedned.
Megnyitottam egy átjárót a Földre.

***

Dimitri a kanapén ülve nézegette a húgom naplóját. Tudtam, hogy nem bízhatok benne, de most nem ezért jöttünk át. Meg kell mondanom Sohie-nak ki is ő, hogy végre megbékéljen a tudattal.
- Dimitri - jöttünk át az átjárón. - Mondd el Sophie-nak ki vagy.
Nézett egy nagyot, és felállt a kanapéról.
- Állj! Mi folyik itt? - nézett ránk Sophie.
- Sophie - vette elő a nyakláncát Dimitri. - Azt hiszem ez ismerős lehet a számodra.
Ahogy meglátta a nyakláncot, elakadt a lélegzete.
- Duane.
- Akkor ideje lenne felfednem magam. A nevemet már gondolod tudod, de azt, hogy mi vagyok nem. Én vagyok Duane utódja. Akkor születtem, mikor meghalt. A tőrről lecsöppenő vér hozott a világra, és egy napsugár. Ezért is vagyok képes bánni a fénnyel. Duane, én vagyok.