Amikor kicsi voltam a nagymamám sokat mesélt nekem
tündérekről és boszorkányokról. Emlékszem, este lefekvés előtt beleültem az
ölébe, és a nagy mesekönyvéből olvasott. Mindig is csodáltam azt a gyönyörű,
bőrkötéses, arany csattal lezárt könyvet. El akartam kérni tőle, de azt mondta,
hogy ha majd betöltöm a tizenötödik életévemet, akkor megkapom.
Két évvel később szörnyű dolog történt. A szeretett nagymamám meghalt. Nagy szomorúság árasztotta el a lelkem, már nem volt, aki olvasson nekem.
Elkezdtek hiányozni az esti nevetéseket, a kitalált történeteket. Egy viharos éjszakán álmomban megjelent a nagymamám. Azt mondta nekem, hogy ne felejtsem el a meséket. Másnap reggel, tizenötödik születésnapomra virradó reggelen egy nagy ajándék állt az asztalomon.
A könyvet nagy becsben tartottam, a legféltettebb kincsemként őriztem. A szekrényemben volt egy titkos fiók, ahova elrejtettem. A történetek az életemet jelentették.
Sophie CasterwilleKét évvel később szörnyű dolog történt. A szeretett nagymamám meghalt. Nagy szomorúság árasztotta el a lelkem, már nem volt, aki olvasson nekem.
Elkezdtek hiányozni az esti nevetéseket, a kitalált történeteket. Egy viharos éjszakán álmomban megjelent a nagymamám. Azt mondta nekem, hogy ne felejtsem el a meséket. Másnap reggel, tizenötödik születésnapomra virradó reggelen egy nagy ajándék állt az asztalomon.
A könyvet nagy becsben tartottam, a legféltettebb kincsemként őriztem. A szekrényemben volt egy titkos fiók, ahova elrejtettem. A történetek az életemet jelentették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése