***
Egy sötét alak állt velem szemben. Megfogta a kezem, és magához húzott. Próbáltam eltolni magam, de a sötétség kezdte átvenni a testem felett az irányítást. Gyengültem, és a szemeim zöldről sötétre változtak. Miért nem tudom megvédeni magam? Könnycseppek jelentek meg az arcomon. Most megvagy Rose. Nem menekülsz tőlem. Fejemben megszólalt az árny. Te már az enyém vagy. Teljesen tudatomon kívül voltam.
Cristian:
A levél olvasása közben újra felmerültek benne a csata emlékei. Ahogy láttam apámat eltűnni az árnyvilágba, az a tudat, hogy soha többé nem kapom vissza, szörnyű. Rose soha nem fogja megismerni, és anya mindenkitől félti. Sokszor mondtam már neki, hogyha ezt teszi vele, hamar rá fog jönni mindenre. Nem vagyok egyedül. Leraktam a levelet, és elindultam a húgom szobája felé. Megtaláltam a kanapé háta mögött az élettelen testét, fölötte egy árnnyal. Szürke volt a bőre, a szemei sötété változtak.
- Ki vagy te? - elővarázsoltam a pálcámat, és rámutattam.
- Már meg sem ismersz Cristian? - gonoszan felnevetett, és akkor megláttam az arcát.
- Niall. Hogyan jutottál át az élők világába, és hogyan jöttél be?
- Drága kicsi Cristian. Te nem ismersz engem. Mint mondtam én leszek a legerősebb akár élve, akár holtan. És hidd el nem egyedül jöttem be a kis védelmi rendszereden.
Dimitri. Tudtam hogy nem kell megbíznom benne. Mindvégig neki dolgozott.
- Szegény Dimitrit tartod most rossznak, mikor ő csak behozott a lakásotokba. - gonoszan vigyorgott. - És tényleg nagyon aranyos a húgod. Láttam ahogy együtt felnőtök. És most jött el az alkalom, hogy végre magamhoz vegyem. Tudom, hogy nem elég erős ahhoz, hogy megállítson. Sophie már nem áll az utamban, és te sem. Az árnyak közt megerősödtem. Csak egy másik varázslóval tudnál megállítani, de ugye az anyád nincs itthon. Így Rose az enyém!
Látni, hogy a húgomat el akarja ragadni az ellenség, és én nem tudok semmit tenni ellen, leírhatatlan érzés. Mit érek én azzal, hogy a világ legerősebb varázslója vagyok? Már majdnem eltűntek, mikor valaki hátulról küldött rá egy villámot.
- Erezd el! - szólalt meg.
- Dimitri? - néztem rá értetlenül.
- Majd később elmagyarázom...fog ezt a darab követ, és helyezd bele a pálcádba.
Elkaptam a kis tárgyat, és követtem az utasításait. A pálcám a sárga kőtől erősen kezdett ragyogni.
- Sújts le rá! - kiabálta Dimitri.
Minden erőmet összeszedve irányítottam a pálcámat Niallre. Fájdalmában felkiáltott, és eltünt.
Cristian:
A levél olvasása közben újra felmerültek benne a csata emlékei. Ahogy láttam apámat eltűnni az árnyvilágba, az a tudat, hogy soha többé nem kapom vissza, szörnyű. Rose soha nem fogja megismerni, és anya mindenkitől félti. Sokszor mondtam már neki, hogyha ezt teszi vele, hamar rá fog jönni mindenre. Nem vagyok egyedül. Leraktam a levelet, és elindultam a húgom szobája felé. Megtaláltam a kanapé háta mögött az élettelen testét, fölötte egy árnnyal. Szürke volt a bőre, a szemei sötété változtak.
- Ki vagy te? - elővarázsoltam a pálcámat, és rámutattam.
- Már meg sem ismersz Cristian? - gonoszan felnevetett, és akkor megláttam az arcát.
- Niall. Hogyan jutottál át az élők világába, és hogyan jöttél be?
- Drága kicsi Cristian. Te nem ismersz engem. Mint mondtam én leszek a legerősebb akár élve, akár holtan. És hidd el nem egyedül jöttem be a kis védelmi rendszereden.
Dimitri. Tudtam hogy nem kell megbíznom benne. Mindvégig neki dolgozott.
- Szegény Dimitrit tartod most rossznak, mikor ő csak behozott a lakásotokba. - gonoszan vigyorgott. - És tényleg nagyon aranyos a húgod. Láttam ahogy együtt felnőtök. És most jött el az alkalom, hogy végre magamhoz vegyem. Tudom, hogy nem elég erős ahhoz, hogy megállítson. Sophie már nem áll az utamban, és te sem. Az árnyak közt megerősödtem. Csak egy másik varázslóval tudnál megállítani, de ugye az anyád nincs itthon. Így Rose az enyém!
Látni, hogy a húgomat el akarja ragadni az ellenség, és én nem tudok semmit tenni ellen, leírhatatlan érzés. Mit érek én azzal, hogy a világ legerősebb varázslója vagyok? Már majdnem eltűntek, mikor valaki hátulról küldött rá egy villámot.
- Erezd el! - szólalt meg.
- Dimitri? - néztem rá értetlenül.
- Majd később elmagyarázom...fog ezt a darab követ, és helyezd bele a pálcádba.
Elkaptam a kis tárgyat, és követtem az utasításait. A pálcám a sárga kőtől erősen kezdett ragyogni.
- Sújts le rá! - kiabálta Dimitri.
Minden erőmet összeszedve irányítottam a pálcámat Niallre. Fájdalmában felkiáltott, és eltünt.
***
 |
Csak ültem a széken, és néztem Rose-t. Az élettelen kis test ott hevert a kanapén. Már felhívtam anyát és Sophie-t, hogy siessenek, ahogy csak tudnak. Megfogtam a kezét, és adtam egy puszit az arcára. Szegénykém. Ettől akartam megóvni, de...elbuktam.
- Ne okold magad miatta. - jelent meg Dimitri a ajtóban. - Honnan tudtad volna, hogy megjelenik?!
- A te hibád, hogy bejött! - fordítottam felé a fejem.
- Nem most jött el az ujjal mutogatás ideje Cristian. A húgod haldoklik. Engedd, hagyj segítsek rajta.
- Honnan tudom, hogy megbízhatok benned?
- Tudtam, hogy kételkedni fogsz bennem. - elővett egy nyakláncot, ami egy napot és egy csillagot ábrázolt. - Nem tudom mennyire emlékszel már Duane-re. Nem tudom, hogy ez hogy fog neked hangzani, de én az ő véréből születtem. Mikor Sophie leszúrta a mennyei fénnyel telített karddal, pár csepp vére a földre hullott.
- Na jó ez nekem magas. Akkor most te Duane gyereke vagy?
- Nem egészen. Nem anyától születtem. Azért is tudok ennyit a kövekről, és az árnyakról, mert én a Napból vagyok. Mondhatjuk úgy is, hogy az én erőm a fény. De egy valamire megkérlek. Egy szót se szólj senkinek! Egyedül te tudod a titkom!
- Nem fogtam fel, de megőrzöm a titkod.
Felálltam a húgom mellől, és odaengedtem a barátját. Rátette a fejére a kezét, és Rose szeme fényesen csillogott. A bőre színe újra sötétre változott. Hangos hörgésbe kezdett, és hirtelen felült a kanapén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése