Tizenkettedik rész: Randizzunk/part 2

Na hát akkor itt az új rész jó olvasást.

Néztem rá riadtan, és ő megszorította a kezem. Felálltunk, és kivezetett az étteremből. Mind végig azon járt az agyam, hogy meg akar ölni. Rettegve követtem őt. A szél is feltámadt, mintha tudta volna, hogy félek. Megkerestük a Jippet, és beszállított. A kezét végig az enyémen tartotta. Éreztem egy nyugtató aurát, de nem segített. Rettegtem a mellettem ülő embertől, lénytől, nem is tudom mitől. A szemem sarkából végig őt néztem, míg utaztunk. Azt hittem haza visz, de végül lekanyarodtunk a házunk melletti kis útra ahol az erdő található. Mikor az erdő közepéhez értünk leállította a kocsit. Kiszállt, és odament a csomagtartóhoz. Felnyitotta, kivett belőle valamit, aztán odajött az ajtómhoz. A szívembe rettegés költözött, és nem tudtam uralkodni magamon. Kitártam a karom, és a tenyeremből fénycsóva jött ki. Az ajtó kirepült, Duane pedig vele együtt zuhant 3 métert. Kirohantam a kocsiból, megcélozva a házunkat. Egyszer hátranéztem, nehogy utánam jöjjön. Nem láttam a kocsinál, gondoltam az ajtó alatt van. Megint előre néztem, és ott termett előttem. Lefékeztem, és megcsúsztam. Elérte a kezem, és felsegített. Rángatóztam, hogy engedjen el. Sikításra nyitottam a szám, de láttam, hogy a fejével közeledik felém. Behunytam a szemem, és vártam mi fog történni. A gyomromban pillangók repkedtek, az arcom égni kezdett. Ahogy az ajka az enyémhez ért, mintha a mennyországban lettem volna. A szívemben a kő szétrepedt, helyette boldogság árasztotta el a testem. Azután minden elsötétült.

Arra ébredtem, hogy a füvön fekszem, egy takaróval betakarva. Ott ült mellettem, és várta, mikor kelek fel. Felültem, és megláttam a teliholdat. A sugarai pont a mellettem lévő fiúra irányultak. Ránéztem, ő pedig elmosolyodott. Nyomott egy puszit a homlokomra, és felállt.

-          Gyere, mutatnom kell valamit – kinyújtotta a kezét, hogy fogjam meg.

Elvezetett egy tisztásra, amit eddig életem során soha nem láttam. Pedig már itt élek huszonegy éve. Tele volt halott növényekkel, és a hold se úgy sütött ide, mint máshova. Ez szörnyű. Csak kicsúszott a „számon”. Tudom, de most figyelj. Felemelte a kezét, és a kevéske holdsugarat elnyelte. Sötétség borított be mindent. Elengedte a kezem, és elsétált valahova. Nem láttam semmit, aztán hírtelen felvillant valami, vagyis inkább valaki. A holdsugarak megvilágították a testét. A szeme barnáról sárgává változott, a hajában megjelentek szőke tincsek. A körülötte lévő világ megváltozott. Mintha minden egyszeriben elkezdett volna mosolyogni. A fű, zöld lett, a virágok kinyíltak. Különös egy kék virág jelent meg a kezében. Ragyogott, mint egy jogar. A felső teste szabad lett, és látszottak rajta azok az óriási izmok. A szárnyának a helye ott díszelgett, mint egy sebhely.  Közelebb jött hozzám, és megcsókolt. A kezem az ő kezében volt. Heves csókcsatát vívtunk. A nyelvem játszott az övével, észrevettem, hogy a testemet átjárja a mágia, és kezd fájni a hátam. Pár másodperc múlva szárnycsattanásokat hallottam.

Körbeforogtam magamon, leültem a fűbe, úgy is vizsgálódtam. Mi történt velem?  Megfogtam a szárnyam, és lehúztam. Szívek voltak benne, és aranyszínű volt. Mint a tündérmesékben úgy néztem ki. Volt rajta egy kis tartó, amiben fogalmam sincs mi volt. Próbáltam levenni róla, de nem sikerült. Összpontosíts.  Követtem Duane utasítását. Arra gondoltam, hogy szeretném, hogy a kezemben legyen. És hopp a kezemben termett. Egy arany üvegcse, mikor kinyitottam por hullott ki belőle. A fiúm, vagy nem tudom, hogy az e, gyorsan odaszaladt, és odatartotta a kezét, nehogy lehulljon a földre. Elvette tőlem a tartót, és visszarakta bele. Nagyon vigyázz rá ez tündérpor. Értékes lehet a harcok során. Visszaadta, én pedig a helyére helyeztem.

A hold kezdett eltűnni, a nap pedig feltűnni a fák alól. Ideges lettem, mivel még mindig a klónom volt az ágyamban.

-          Haza kell mennem. Mit kezdjek ezzel? – a szárnyamra mutattam.

-          Nyugodj meg, és mint már mondtam összpontosíts.

Arra gondoltam, hogy újra ember akarok lenni. A szárnyam visszahúzódott, én pedig elkezdtem hazafele futni. Duane megfogta a kezem, és maga felé fordított.

-          Sophie, csak annyit szeretnék, hogy… - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.

-          Ne haragudj, de tíz perc múlva az ágyamban kell lennem. Majd a suliban elmondod.

Adtam egy puszit az arcára, és otthagytam. A házunkhoz, volt egy rövidebb út, amit még Sammel fedeztünk fel. Ezen az úton futottam hazafele. Ránéztem a telefonomra. Két perc múlva hat óra. Nem érek haza. Eszembe jutott, amit nyolc perccel ezelőtt mondtak nekem. Megálltam. Legyek a szobámba. Pár másodperc múlva ott is voltam. Levettem magamról a ruhát, átvettem a pizsamám. Kivettem a klónom az ágyból. Csettintettem egyet, és eltűnt. Kopogtattak az ajtómon.

-          Jó reggelt édesem – anya nyitott be a szobámba. Szerencsére időben beugrottam az ágyba.

-          Jó reggelt neked is – tettem, mintha most keltem volna fel.

-          Készülj el húsz perc múlva reggeli.

Kiment a szobámból. Kiszálltam az ágyamból, és elgondolkodtam rajta. Én egész éjszaka nem aludtam semmit? Hulla fáradt leszek ma. Ha hajammal nem kellett foglalkoznom, se a sminkemmel. Levettem az ékszereimet, és visszaraktam őket a dobozba. A ruhámat szépen beraktam a szerkénybe. Átmentem az utcai ruháimhoz. Kivettem egy egyszerű csőszárú farmert, egy barna kötött pulcsit, egy kicsit sötétebb barna kötött sapit. A könyveimet átpakoltam egy barna bőr táskába. A stílus kedvéért felvettem még egy pilótaszemcsit is. Sikerült húsz perc alatt elkészülnöm.

Anya lent várt egy nagy tál palacsintával. Leültem a pulthoz, elvettem párat, jól megöntöztem juharsziruppal, és elkezdtem enni. Már nyolc óra óta nem ettem semmit. Két perc alatt elpusztítottam azt a „kevéske” palacsintát. Megköszöntem neki a reggelit, és kiindultam az ajtón, de utánam szólt.

-          Suli után rögtön hazajössz. Egy hétig nincsenek barátok.

Francba, azt hittem elfelejti. Válaszként intettem a kezemmel. Felhúztam egy barna magas sarkú csizmát, levettem a kocsi kulcsot a tartóról, és elindultam. Már majdnem beszálltam a saját autómba, mikor valaki rám dudált. Hátrafordultam, és egy Jipp állt a házunk előtt. Duane. Felcsillant a szemem, odafutottam, beszálltam a kocsiba, és elhajtottunk.

-          Tegnap nem volt alkalmam megkérdezni – nézett rám kiskutyaszemekkel. Azok a barna szemei csak úgy csillogtak.

-          Mit? – mosolyogtam rá.

-          Drága Sophie. Lennél a barátnőm? – és előhúzott egy dobozt.

Kinyitottam. Egy szív nyaklánc, egy holdkővel a közepén. Az egész nyaklánc ezüst volt. A szív körvonala, pedig apró holdcseppekkel volt körberakva. Leállította a kocsit, és belerakta a nyakamba. A holdkő védelmet nyújt, minden gonosz ellen, a cseppek pedig megerősítik a varázsodat.

-          Duane, én nem tudom, mit mondjak.

-          Csak annyit hogy igen vagy nem? – mosolygott.