Tizenharmadik rész: Már megint te?

Akkor itt is lenne a következő rész. Ha tetszett iratkozz fel, és a véleményeket se felejtsétek el. :)

-          Nem tudom – bizonytalanodtam el, de ránéztem a nyakláncra -, igen.

Ahogy meghallotta az „igen”, egyből megcsókolt. A nyakláncomon lévő holdkő elkezdett világítani. Mikor meglátta a holdfényt, a szeme egyből sárgává változott, én meg gyorsan eltakartam. Ne haragudj, csak a holdfénytől megbolondulok. Nyomtam egy puszit az orrára, és ezzel tudomására adtam, hogy nem haragszom. Újra beindította a kocsit, és nehezen elértünk a sulihoz. Kiszállva a kocsiból, boldognak éreztem magam, idén először. Ma kivételesen nem az én kicsi kocsimmal jöttem, hanem egy Jippel, ami a pasimé. Milyen jó ezt mondani. A csajok megbámultak, mikor kiléptem a kocsiból, és odamentem hozzá. Megfogta a kezem, és bevezetett az ajtón. Drága verekedős társam irigykedve nézett végig, én pedig fülig érő mosollyal mentem végig a folyosón. Az első órám kémia volt. Elköszöntem Duane-től, és elmentem a terembe.

Belépve a terembe első dolgom Samhez vezetett. Mia nem vette fel a kémiát, így csak ketten vagyunk a „csapatból”. Leültem mellé, ideadta a védőszemüveget. Felvettem, úgy néztem ki benne, mint egy béka. Sam mindig röhög rajtam, mikor szidom, aki feltalálta ezt a fajta szemüveget. A tanár késett, így volt időm elmondani neki, mi történt tegnap este és a kocsiban. Elmondtam, hogy Duane kicsoda is valójában, és hogy volt egy látomásom, hogy meg akar ölni, de ő inkább segített nekem.

-          Nem szimpatikus nekem ez a gyerek – mondta végül, mikor befejeztem a mondanivalóm.

-          Ezt kaptam tőle – mutattam a nyakláncom.

-          Holdkő.

-          Igen annyira szép – csillogtak a szemeim, mikor ránéztem.

-          Vigyázz ezzel. Sok mágikus lényre hatással van a holdkő fénye.

-          Tudom… - nem tudtam befejezni a mondatom, mivel épp akkor lépet be a tanár.

Felemelte a kezében tartott lapokat. Végigjárt az osztályban, és mindenkinek osztott egyet. Végignéztem a csoporton. Mindenkinek járt a lába, a kezét tördelte, éreztem, hogy a szívük hevesen ver, volt, aki a jegyzeteit bújta. Röpdolgozat. Nem tudok semmit. Tegnap még bele sem néztem a jegyzeteimbe. Bíztam benne, hogy Sam tud valamit. A tanár felírt a táblára öt kérdést. Ha röpit írunk, mind tizenöt perc áll a rendelkezésünkre.

Az óra végén Mia jött oda hozzám. Egy mondd el most azonnal fejet vágott. Elmeséltem neki a tegnap történteket, és hogy járunk. Megmutattam neki a holdkövet. Egyből eltakarta. Arra gondoltam, hogy őt is megbabonázza a hold fénye. Sam még mindig nem volt oda a tényért, hogy együtt vagyunk, mivel még csak két napja ismerem. Mia viszont örült az infónak, hogy nem csak én vagyok az egyetlen tündér a földön, bár kicsit aggasztotta a hír, hogy a látomásomban meg akart ölni. Megfogtam a nyakláncom, és érezte, hogy a bensőmet melegség tölti el, éreztem a szívem ütemét, a vérem folyását az ereimben. Hírtelen valaki befogta a szemem hátulról. Éreztem azt a fűszeres illatot, amire tegnap, és reggel is felfigyeltem. Odafordultam hozzá. Megláttam Duane barna szemeit, kócos haját, mint aki most jött tesiről. Megfogta a derekam, és magához húzott. Azt hittem, hogy meg fog csókolni, de csak egy puszit adott az orromra. Sértődötten kiszabadultam a karjai közül, és hátat fordítottam neki. A kezét rátette a vállamra, a fejét pedig rárakta az enyémre. Ebből kiderül, hogy pontosan egy fejjel volt kisebb, mint ő. Sam szeméből villámok cikáztak. Megpróbáltam beleférkőzni a fejébe, hogy halljam a gondolatait. Nem bízom meg ebben a csávóban. Érzem, hogy sok köze van Niall-hez. Az aurája ugyan olyan, mint az övé. Talán testvérek? Várjunk csak…Sophie szállj ki a fejemből. Mérges szempár meredt rám. Én csak vigyorogtam, és egy bocsánatkérő arcot vágtam. A nézése megenyhül, ebből tudtam, hogy nincs semmi baj.

Órák után mind a négyen az ebédlőt vettük célirányul. Leültünk a szokásos asztalunkhoz, és elfogyasztottuk az ételt. Közben Duane elmesélte miért száműzték, mit kezdett eddig a földön, és hogy került ide.

-          Igazából az egész úgy kezdődött, hogy az unokatestvéremmel együtt elmentünk vadászni. Aki mellesleg varázsló. Na de nem is ez a fontos. Nem voltam valami jó tündér, ezt el kell hogy mondjam.  Mindig is szerettem a csínytevéseket, és sokszor meg is fenyegettek, hogy száműznek. De azon a bizonyos napon, tettem meg a legsúlyosabb tettem. A királynő babát várt. Egy kis szarvas neveltek a kis hercegnőnek, aki majd segíti őt mindenben. A rokonom-felajánlottam, hogy ha elrabolom a gidát, megteszi, hogy elfelejtsék minden tettem, és visszakerüljek a kastélyba. Én megtettem, amit kért. Elvittem neki a kicsit, de arra nem számítottam, hogy meg akarja ölni. Ahogy elmondott egy ősi sötét bűbájt, az őz azon nyomban meghalt. Mindenki azt hittem, hogy én voltam, és ezért száműztek. Visszamentem még egyszer, mikor meghallottam, hogy a királylány megszületett, de a királyi pár eltűnt, és a baba is. Aztán megtudtam, hogy itt rejtőzik a földön.

-          Most komolyan egy őz miatt száműztek? – röhögtem.

-          Hercegnő, ő lett volna a segítőd. Veled együtt nevelkedett volna, de…- félbeszakítottam.

-          Kérlek, itt ne hívj, így…- hajtottam le a fejem.

Megfogta az állam, felemelte a fejem, és gyengéden megcsókolt.

-          Duane. Te akkor tudsz segíteni, felkészülni Sophie-nak – ajánlottam fel Mia.

-          Igen, de nem értem miben kéne – értetlenkedett.

-          Sajnos nem áll fényesen a helyzetünk. Visszatért egy ősi gonosz, aki meg akarja hódítani a világot – folytatta Mia.

-          Áhh, akkor ezért van itt ennyi sötét energia.

-          Ahogy mondod – Sam is becsatlakozott -, akkor neked kell felkészíteni. Mi nem nagyon tudjuk, mit kell csinálni, mivel mi varázslók vagyunk.

Nem hazafele vettem az irányt, hanem elmentem a többiekkel együtt a plázába. Nem vagyok már tízen éves, hogy megmondja anya, mit csináljak. Felnőtt nő vagyok, van saját akaratom. Mikor megérkeztünk a plázába, a fiúk elmentek játszani, mi pedig ruhákat vásárolni. Mivel holnapután Sam szülinapja, és Miával úgy döntöttünk, hogy rendezünk neki egy bulit. Arra gondoltam, hogy egy kicsit csajosabbra veszem a stílust, hisz mikor a szülinapja lesz, akkor lesz nekünk a tizenegy éves évfordulónk.

Azon a napon találkoztunk. Akkor is szülinapi bulija volt, igaz a tizenegyedik. Ott sétáltunk apuval a parkban. Megláttam egy vattacukrost, és megkértem, hogy vegyen nekem egyet. Mondta, hogy várjam meg. Akkor elment, hátulról eltalált egy labda. Elestem, és bevertem a fejem. A homlokom elkezdett vérezni, Sam pedig odajött hozzám megkérdezni, hogy jól vagyok-e. Azóta is ott a heg a homlokomon.

Kiválasztottam magamnak egy tüllös mini ruhát. A teteje fekete csipke volt, az alja pedig sötétkék tüll. Ez mindig pántnélküli. Néztem hozzá egy fekete szegecses bokacsizmát.

Mia szintén tüllös mini ruhát nézett. Az övé babarózsaszín volt, szív alakú kivágással. A teteje neki is csipke volt, és a derekánál elválasztotta egy fekete csipkepánt. Pántnélküli volt. Ezeket mind odavittük a kasszához, és kifizettük őket.

A fiúknak azt mondtuk, hogy félhétkor a pláza bejáratánál találkozunk, de még sehol sincsenek. Hírtelen Mia összerezzent, és felém fordult.

-          Itt van.