Mint mondtam, ha meg tudom írni folytatom. Hát itt is lenne a rész jó olvasást nektek.
Három hónappal később, már majdnem
minden feladatot el tudtam végezni. Kivéve egyet. A repülést. Egyszerűen nem
tudtam rávenni magam, hogy felemelkedjek a levegőbe, és csapkodjak a
szárnyaimmal. Ha igen, akkor is belerepültem egy borkorba, vagy a fáknak.
Mindennel próbálkoztam, hogy megtörjem a blokkot, de nem. Egyszerűen képtelen
vagyok rá. Elgondolkodtam rajta, hogy csak akkor fog sikerülni, ha itt az
ideje. Ezért nem is erőltettem.
Elérkezett a december. Hó borította a
tájat, és nemsokára karácsony. Ez lesz az első, amit nem otthon töltök. Azóta
amióta eljöttem nem is kerestek. Ebből látszik, hogy nem vagyok fontos a
számukra. Jobb az életem itt, meg kell hogy mondjam. Boldog vagyok. Karácsonyi
szünet volt a suliba, és Miáék elmentek vásárolgatni egy kicsit. Sam anyukája
dolgozott, így egyedül voltam otthon. Lefeküdtem a kanapéra, és elszunyókáltam.
Kell hogy legyen valami
itt. Nem lehet, hogy az a végzetem, hogy legyőznek. Nem fogom hagyni, hogy ez a
kis cafka lenyomjon. Én vagyok a világ legjobb varázslója, egy kis tündérke
semmit nem tehet ellenem. Meg is van. A végzet varázsa. Már csak egy másik
varázsló kell hozzá, egyedül gyenge vagyok. Majd magam mellé állítom Duane-t.
Nem hiszem el, hogy összeállt vele. A hányinger elkap. Nem ismerek rá. Ez a
srác mondta, „ha megtalálom, a hercegnőt megölöm.” Erre meg elkezd vele járni.
Hova süllyedt ez a világ. – hallottam Niall hangját a palotájában.
Arra
riadtam fel, hogy egy Sam fekszik a hasamon. Annyira megijedtem, hogy lelöktem
a földre. Akkorát koppant, azt hittem eltört a bordája. Felültem, és
felsegítettem szegénykét. Rátámaszkodott a vállamra, és színészkedett egy sort.
Eljátszotta, hogy mindjárt meghal, annyira fáj neki. Egymásra néztünk Miával, és gyengéden megpofoztuk. Mind a
ketten elnevettük magunkat, Sam pedig megsértődött ránk.
Egész este őt engeszteltük kifele.
Sütöttünk neki sütit, főztünk neki vacsorát, megmasszíroztuk a lábát. Adtunk
neki meleg tejet, amitől egyből elaludt. Olyan volt mint egy kisgyerek, aki
várja hogy az anyukája átölelje. Betakartuk, lekapcsoltuk rá a villanyt, és
kimentünk a nappaliba.
-
Lenne egy kérésem – letette a forró
csokiját az asztalra, és felém fordult. – Eljönnél velem a kórházba? –
mosolygott.
-
Miért valami baj van? – néztem rá
idegesen, és végighúztam a kezem az összes testrészén. Ahogy a hasához értem
megfogta a kezem, és ott tartotta.
-
Terhes vagyok. – mondta nyugodtan.
-
Komolyan? – fülig ért a szám. Samnek babája lesz, Samnek babája lesz.
A tudatalattim táncolt örömében.
-
Igen.
Másnap reggel korán keltünk, hogy még
véletlenül se ébresszük fel Samet. Kilopóztunk a házból, és elmentünk a
kórházba. Szerencsére volt időpontunk, így nem kellett órákat várni, míg
beengednek. Mind a ketten izgatottan álltunk fel, mikor szólítottak. Kézen
fogva léptünk be az ajtón.
-
Jó napot. A nevem Mia Ramses, és ultrahangra
van időpontom – remegett a hangja.
-
Jó napot. Foglaljon helyet hölgyem.
Leült
a székbe. Felhúzta a pólóját, bekenték a hasát, és azt a valamit, amivel az
ultrahangot készítik a hasára rakták.
-
Nagyon szépen fejlődik Mrs. Ramses.
-
Nem
vagyok férjeztet – mondta szomorúan. – Csak barátom van.
-
Elnézést. Látszik, hogy egészséges.
Nemsokára meg lehet majd mondani a nemét is. Rendben akkor mára ennyi lenne. Egy
hónap múlva találkozunk. Viszlát.
Kilépve
a korteremből Mia arcára ráfagyott a mosoly.
Ahogy kiértünk a kórházból egyből
hazafele tartottunk. Elhajtottunk egy bababolt mellett. Vezetés közben végig
ezen járt az eszem. Vajon ki lesz a
keresztanyja? Sam örülni fog neki ha megtudja? És mikor akarja megkérni a
kezét? Egy éles szúrást éreztem a fejemben. Egy hangot hallottam a
fejemben. Állj meg! Nem futhatsz el! Akkor is meg foglak találni!
Hírtelen lefékeztem, a kocsi pedig megpördült. Belehajtottam az árokba. Oldalra
néztem. Mia feje vérzett. Rögön arra gondoltam, hogy nem esett e semmi baja a
babának. Nem tudnék azzal a tudattal tovább élni, hogy miattam ment el a baba.
Nehezen vettem a levegőt, és éreztem, hogy a mellkasom szorul. Felemeltem a
pólóm, megláttam, hogy vérzett a mellkasom. A mellettem ülő lány felnyögött.
Így már tudtam, hogy nincs baja. Lenéztem a hasára. Egyből odakapott. Enyhe
mosoly jelent meg az arcán. Ebből már tudtam, hogy minden rendben van. Kiszállt
a kocsiból. Én nem tudtam mozogni, mert ha már a karomat is megmozdítom, nem
kapok levegőt. A barátnőm hívott valakit, de nem hallottam a beszélgetést.
-
Nyugi nemsokára itt lesz Sam, és
kiszedünk onnan – próbált megnyugtatni.
Tíz
perccel később Sam rohanva jött oda hozzám, a kezében egy feszítővassal.
-
Csukd be a szemed, kitöröm az üveget.
Úgy
tettem, ahogy mondta. Nagy csattanás, és üvegszilánkok leptek el. Mind a ketten
megfogták a vállam, és megpróbáltak kihúzni. Én csak sikítottam a fájdalomtól.
Nehezen a fűben kötöttem ki.
-
Eltört a bordád – állapította meg Sam.
-
Mióta készülsz te orvosnak? – egy
félmosolyt erőltettem a számra.
-
Nem tudom – mosolygott – nem lesz baj,
hívtam már egy mentőt.
Engem
otthagyva a füvön elmentek egy kicsit messzebbre, de még láttam őket. Sam
letérdelt Mia elé, és:
-
Mia Ramses, leszel a feleségem?
A
lány szemébe könnyek szökte, és igent mondott. Beleugrott az ölébe. Mikor
elengedte összeesett a sírástól és az örömtől. Odakiabáltam, amennyire csak
tudtam, hogy gratulálok.
Megérkezett
a mentő. Felrakta a hordágyra, és berakta a mentőbe. A kis ablakban, csak
annyit láttam, hogy Sam és Mia csókolóznak. Annyira boldog vagyok. Egy
könnycsepp görbült le az arcomon.
Szia!
VálaszTörlésMost kezdtem el olvasni a blogodat és nagyon tetszik :))
Várom a következõ részt :D
Jujjci *-* Ez annyira romantikus :3 ♥ Tényleg nagyon váratlan volt :D Alig várom a következőt :3 Siess drága:* ♥
VálaszTörlés