A kórházban tett látogatásom során,
sokat kellett pótolnom a suliban. De ez sem akadályozott meg, hogy
lediplomázzak. Mikor hazaengedtek, első dolgom az volt, hogy mindent
bemagoljak. Sokat segítettek nekem, azt is meg kell említenem. És eljött a nagy
nap, amire egész életemben vártam. Lediplomázok. A vizsgáim mind sikerültek,
valamelyik száz százalékos lett. Életem egyik legjobb napja volt a mai.
Még nem is csörgött az ébresztőórám, de
nekem már a szemem kipattant. Nem voltam álmos, sőt még az álomvilágba se
kerültem át. A szék tetején ott hevert a köpenyem és a sapkám. Ezek alá
felvettem egy kék mini ruhát. A fülembe egy gyönyörű szép kék kristályos
fülbevalót tettem. A nyaklánc, amit Duane-től kaptam folyton a nyakamba van, és
most illett is a szerelésemhez. A kicsi Cristian sírására figyeltem fel a velem
szemben lévő szobából. Lépteket hallottam, gondoltam Mia az, de nem hallgatott
el a kicsi, sőt még jobban sírt. Halkan kilopakodtam a szobámból, és a
gyerekszoba ajtajánál megálltam. Egy sötét köpenyes alak volt a kiságy felett. Próbáltam
kivenni az alakjából, hogy ki lehet az. Nem sikerült. Kivette a babát a
kiságyból, és felém fordult. Megcsillant tengerkék szeme, és már leesett ki is
volt ő.
-
Mondtam, hogy eljövök a gyerekért –
közölte velem nyugodtan.
-
Tedd vissza a kiságyba, vagy szólok a
többieknek! – fenyegettem.
-
Azt kötve hiszem – egy gonosz vigyort
villantott rám, és máris ott állt előttem.
Megfogta
az állam, közelebb húzott magához, és megcsókolt. A csók hatására ledermedtem, csak
a szemem tudtam mozgatni. Addig nem engedett a varázs, míg el nem tűnt a
gyerekkel együtt. Mit csináljak most?
Hogy engedhettem elmenni? Egyszer még meg fogom ölni ezt a barmot! Újra
tudtam mozgatni a testem minden tagját. Mia jelent meg mögöttem, mikor éppen
próbálgattam a mozgást.
-
Mi történt itt? – kérdezte idegesen,
látva, hogy a baba nincs a helyén.
-
Itt volt…volt…- egyszerűen nem tudtam
kimondani. Valami gátolt benne.
Elővettem
egy lapot, és leírtam, de a neve egyszerűen elmosódott. Olvashatatlan lett. Mutogatni
is próbáltam, de értelmetlen baromságok jöttek ki. Hülye varázs. Mia szemébe könnyek szöktek. Elrabolták a kisfiát, és
nem tudunk semmit tenni, mert nemsokára diplomaosztó, és kitudja Niall hova
vitte. Megígértem neki, hogy mindent megteszek, hogy megtaláljam.
A iskolába érve virágok és lufik hada
várt minket. A diákok a szüleikkel, rokonaikkal, és barátaikkal érkeztek erre a
különleges eseményre. Leültünk a helyünkre. Már mindenki itt volt, így
elkezdődhetett.
-
Üdvözöljük a kedves szülőket, rokonokat,
ismerősöket. Elérkezett ez a nap is, mikor ezek a diákok megkaphatják a
diplomájukat. Ebben az évben mindenki sikeresen lediplomázott. Egy valakit
szeretnék kiemelni, aki hiába nem volt velünk a végén, mégis felkészült, és
szinte a legjobb diplomája lett. Neki szeretném átadni elsőnek. Sophie
Casterwille.
Nagy
tapsvihar fogadott. Felmentem a színpadra. A beszédem közepette valami
belehasított a fejembe. Mikor már azt hittem minden a terv szerint
fog haladni, te közbeavatkozol. Mi lett veled öcsém? Régen minden rosszat
együtt csináltunk. Niall, Duane-nel veszekszik. De hol?
Megérzetem a jelenlétüket, és
odaszaladtam hozzájuk. Nem akartam közbeavatkozni, inkább csak távolról
figyeltem az eseményeket.
-
Az már rég volt. Szeretem Sophie-t.
Takarodj innen!
-
Ez fájt. Ilyet mondani a saját bátyádra?
Ja, bocs nem mehetek el, mert nekem is diplomaosztóm van – forgatta a szemét.
-
Hol van a gyerek Niall? Add vissza vagy
megbánod!
-
Mert mi lesz? Kiereszted a kis
szárnyacskáidat, és elrepülsz? Jaj bocsi nem tudsz, mert letépték – elkezdett
röhögni.
-
Te szemétláda most megöllek! – és
nekiment Niallnek.
Ennyire
dühösnek még soha nem láttam. Mintha kifordult volna magából, és nem is ő
lenne. Már változtam volna át fele, mikor megláttam, hogy valami kiesik Niall
zsebéből. Egy Holdkulcs. Lassan lopakodtam oda, de mégsem értem el. Ciara éppen
akkor kapta fel a földről, mikor oda akartam nyúlni. Ő az a csaj, aki miatt az
igazgatóiba kerültem. Gyűlölöm ezt a csajt. Legszívesebben megfognám a derékig
érő haját, és feldobnám a zászlórúdra, és onnan lógatnám le.
-
Bocsika, de ez az enyém – közöltem vele
közömbösen.
-
Á-á, én találtam, most már az enyém.
-
De ezt még a nagymamámtól kaptam.
Kérlek, add vissza – nem fogok neki könyörögni.
-
Egy feltétellel. Elcseréled a
nyaklánccal – mutatott rá a nyakamban lógó ékszerre.
-
De ez vará…ezt Duane-től kaptam –
majdnem elszóltam magam.
-
Ha kell a kulcs, akkor ideadod.
Nehezen
beleegyeztem. Mit meg nem teszek ezért a kis kulcsért. Kivettem a nyakamból, és
beleraktam a kezébe. Ő átadta, és elment. Egy kis leditációs bűbájjal
visszaszereztem a féltve őrzött kincsem. Elmentem egy sarokba, és elkezdtem
tanulmányozni. Arra gondoltam, hogy el kéne jutnom a toronyba. Egyszer csak
nagy villanás, és ott voltam. Ezt a
részét még nem láttam. Mintha egy várbörtön lenne. Babasírást hallottam a
végéből. Odafutottam, és behelyeztem a kulcsot a helyére. Nagy kattanás, és
nyikorogva kinyílt. Egy babaágy állt a szoba közepén, benne a kis Cristiannal.
Egy pajzs védte. Ilyen varázslatot, még
soha életemben nem láttam. Erős, áttörhetetlen. Vagy mégsem? A nyaklánc,
amit az út során belecsúsztattam a zsebembe, fényesen kezdett el világítani. A
szélén lévő kis holdcseppek egyike kiesett. Megijedtem, hogy tönkretettem, de
eszembe jutott mit mondott Duane. Koncentráltam, és a kezemben lévő kis csepp a
pajzs felé halad. Arra lettem figyelmes, hogy a szárnyaim kint voltak. Átváltoztam. De hogy? Biztos a csepp tette.
Egy lyukat égetett a pajzson, így most már szabad volt az út a számomra. A
keresztfia mosolyogva nézett rám, és éreztem az erejét. Egy kisbabának ennyi
ereje nem lehet. Akkora varázslat lakozik benne, mint a világ legnagyobb
mágusaiban. De ő még csak egy kisbaba. Nem is tudja kicsoda saját maga.
Kiemeltem a kiságyból, és máris indultam kifelé. Az ajtót bezártam magam után,
hogy még véletlenül se tűnjön fel neki, hogy eltűnt. De ha benéz, akkor. Sebaj, addigra már biztonságba lesz. Már a
torony felénél jártunk, mikor valaki egy erős lökő varázslatot küldött rám.
Hátrafordultam, és megláttam Niall-t a diplomaosztó köpenyében. Leraktam a
babát, hogy még véletlenül se essen baja.
-
Mit akarsz a kicsitől Niall?
-
A világmindenség legnagyobb varázslóinak
az ereje lakozik benne. Tudod, mekkora hatalomhoz jutatna ez engem? Nekem, kell
ez a hatalmon Sophie. Ha kell erőszakkal is elveszem ennek a babának az erejét.
Elsőnek a tiédet akartam, de te rájöttél, és elveszítettem a bizalmadat. De
most itt az én időm. Nem állíthatsz meg!
-
Azt te csak hiszed. Egy álnok kígyó
vagy. És csodálkozol, hogy nem szeret senki, hogy nincsenek barátaid, mikor
mindenkinek csak a vesztét akarod? Mondhatok valamit? Mikor eljöttem veled,
akkor én tényleg szerettelek. És mikor megláttál a ruhába, azt hittem, hogy te
is. Egy szörnyeteg vagy! Gyűlöllek Niall! A pokolra fogsz általam kerül
garantálom!
-
Nem kell ez a nyálas szöveg aranyom.
Engem senki nem tud szeretni. Azért is jöttem elő, hogy a sorsomat
beteljesítsem.
-
Ugye tudod, hogy a sorson lehet
változtatni?
-
Hagyjuk, nem akarok veled lelkizni. Mert
még a végén kimo…
-
Mit, Niall? – mélyen belenéztem a
szemébe. Gonoszság lakozott az egészben, de egy kis részén láttam a megbánást.
Láttam, hogy ki akar szabadulni a szorítás alól.
-
Takarodj! – és rám küldött egy
tűzgolyót.
Elhárítottam.
Mikor a füst elült, már nem volt ott. Eltűnt. Mit akart mondani? A baba csendesen üldögélt a sarokban, és
játszott egy pillangóval. Hogy került ide
ez az állta? Hisz Niall minden cukiságot kitörölt ebből a világból. Aztán
hírtelen beugrott. Cristian varázsolta ide. Vajon ő lesz az, aki átveszi ennek
a világnak az irányítását, és újra békét, és szeretetett hoz ide?
Visszaértünk az iskolába. Nagy
tapsvihar, és mindenki feldobta a sapkáját. Pont a végére értem ide. Lediplomáztam! Ránéztem a kezemben lévő
gyerekre, és azt gondoltam. Nem fogom
hagyni, hogy ez a barom legyőzzön a párbajban. Én leszek a győztes, és meg
fogom ölni. Ha bántani meri a szeretteimet, akkor meglakol. Egy virágcsokor
jelent meg a földön. Egy cetli volt benne. „Köszönöm: Cristian”. Egyre nagyobb
lesz az ereje, és ezt meg kell védenünk.
azta...*-*
VálaszTörlésNiall szerelmes...khm...khm... :D
ez nagyon jó rész lett Kingám ♥
Siess!! :D
xx. L.
Na most kérem a kövit *o* Christian baba megmeneküüült :DD Megijedtem amikor elrabolták :'( De minden jó ha a vége jó :p Hamar a kövit :*
VálaszTörlés