2.évad 5.rész - Árnyvilág

  Rossz volt látni, ahogy lefektettem az ágyra. Olyan könnyed volt, mint egy pille. Lassan, egyenletesen lélegzett, bőre elsápadt. Soha nem csináltam még vele ilyet, de most az egyszer muszáj volt. Talán a Niall-lel való találkozása miatt viselkedett így. Mindig is normális gyermekkort akartam neki, amiben nincs semmi, csak a tanulás, barátok. Erre mire kell hazajönnöm? Niall visszajött, anya eltűnt, apa halott, Sophie gyenge, és egyedül mi állíthatjuk meg. Ja és Dimitri valami fényvarázsló vagy micsoda, aki akkor született, mikor Duane meghalt. Hát nem egy átlagos család az biztos. 

- Sajnálom, hogy bajt okoztam. - jött oda hozzánk Elena. 

- Nem, nem tettél semmit. A húgom kicsit furcsa egy ember. Ezekben a hetekben volt egy kis balhénk, azóta nem a régi. Sőt mivel most kezdi el a varázslást tanulni egy kicsit kifárasztja. - mosolyogtam. - Max hozol neki egy pohár vizet? 

- Persze. 

Úgy sajnálom, kicsikém! 

  Órák teltek el, de még mindig nem ébredt fel. Csak addigra ébredjen fel, mire Sophie visszajön. Hírtelen valaki kopogott az ajtón. Maxet megkértem, hogy vigyázzon rá, míg kinyitom. 

- Dimitri, mit keresel itt? 

- Jöttem megnézni hogy van Rose. Éreztem, hogy bajban van. Ne kérdezd hogyan. 

- Nem a legjobb pillanatban jöttél. 

- Mit csináltatok vele? - nézett rám dühösen. - Mondd, hogy nincs semmi baja?! 

- Csak egy kicsit kiütöttük. De még mielőtt leordítanád a fejem meg volt rá az okom!
- Megtudhatom, mi volt az az ok?
- Gyere és megmutatom.
Behívtam a házba, és bemutattam neki Elenát. Bár igazából nem kellett.
- Elena!
- Dimitri!
- Ti ismeritek egymást? - néztünk kérdően Maxszal.
- Elena egy nagyon régi ismerősöm. Mondhatjuk azt, hogy amióta megszülettem ismerem. Igaz hercegnő?
- Hercegnő? - kérdezte Max.
- Nem is meséltél nekik az igazi valódról? Hát gratulálok! Elena az árnyvilág hercegnője. Mit akart nektek beadni? Azt, hogy egyedül van, és nincs senkije? Kérdezd csak meg a húgodat. Ő érzi rajta. Mi az Cris, berozsdásodott az érzékelőd? Nem szabad bízni ebben a lányban!
- Honnan veszed ezt a sok hazugságot, Dimitri? Igen hercegnő vagyok. A fény birodalmának a hercegnője. De amióta a nagybátyám meghalt, nem tértem haza. Nem merek a nép szemébe nézni. Félek mit gondolnának, hogy nincs királyuk. - hajtotta le a fejét.
- Atya ég! - röhögött. - Beveszitek ezt a dumát? Feltehetek nektek egy kérdést? Kinek hisztek?
Egy nagy pukkanást hallottam a nappaliból. Odafutottam, és megláttam Rose-t a földön. Felébredt. Lefordult a kanapéról, ahogy próbált felkelni.
- Mi történt? Miért sajog a fejem? Dimitri mit keres itt? - nézett körbe mindenkin. - Te még mindig itt vagy? - szemei villámot szórtak Elenára.
- Mindent elmagyarázok. És Dimitri, neki hiszek. Nem tudom miért, de neki.
- Komolyan vakok vagytok! De ne mondjátok, hogy nem szóltam! Rose szerintem menjünk innen. Te sokkal többet érsz, mint itt bárki. Átviszlek Sophie-hoz, hogy tudj gyakorolni.

Rose:
  Fogalmam sincs mi történt ebben a pár órában. Senki nem mondd nekem semmit. Mert mintha az olyan átlagos lenne, hogy Dimitri áthoz engem a tündérvilágba, hogy gyakorolja, és összevesznek a tesómmal. Jó az utóbbi átlagos, de hogy gyakoroljak az nem. Miért nincs itt ilyenkor anya? Ő tudná mit kell tenni. Hiányzik. Látni akarom! Merre lehet? Jól van?
- Rose, jól vagy? - kérdezte Sophie, ahogy áttértünk.
- Persze, csak volt egy kis balhé otthon.
- Balhé? Megint Niall?
- Mondhatjuk úgy is. - válaszolt helyettem Dimitri.
- Jó nekem ez magas. Valaki magyarázza el, hogy mi van.
Leültünk a kanapéra, és Dimitri mindent elmondott. Hogy lehet Cris ilyen vak? Most már emlékszem, miért is voltam elájulva. Max kiütött, mert rátámadtam a csajra. Ő Niall. Érzem. Nem tudd átverni. Akkor éreztem ezt az energiát, mikor elragadott. Remélem hamar felnyílik a szeme, és meglátja benne a rosszat.
A beszélgetésünk közben furcsa energiát éreztem a sarokból. Sophie-val egyszerre fordultunk az árnyékos sarokba. Láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.
- Sam! - futott oda.
- Szia Sophie. - hallottam egy gyenge hangot, így én is odamentem. - Rose. Istenem de gyönyörű lány lettél.
- Apa? - csak érzetem, hogy ő az.
- Ennyire erős már, hogy érzi? - nézett Sophie-ra.
- Igazából gyenge. Mia soha nem engedte varázsolni.
- Tényleg, hogy van?
- Nem tudjuk merre van? - válaszoltam. - Utoljára egy hónapja láttuk. Azóta kezdtem el gyakorolni. Meg Niall miatt. Túl gyenge voltam, hogy megvédjem magam. Elragadott. Ha nem lett volna Cris és Dimitri nem lettek volna ott.
- Hogy van a fiam? Dimitri?
- Most nagyon haragszom rá. Inkább hisz egy hülye picsának, mint a saját húgának! Dimitri, gyere ide. Bemutatom neked apát. - jött oda hozzánk.
- Tudom, hogy kicsoda. - hajolt meg. - És szerintem ön is tudja ki vagyok.
- A hajad, a szemed. Mindened, Duane.
- Igen. - mosolygott.
- Na, de nem maradhatok sokáig, így is túlléptem a határt. Valakit átvihetek a árnyvilágba, hogy visszavigyen. Én rád gondoltam Sophie, de mivel látom, hogy Rose is ilyen erős, így inkább őt viszem. Rád itt van szükség. Niall egyre erősebb. Sőt küldött valakit, aki ki tudja szabadítani. Nem tudnom, hogy kicsoda, de rosszat sejtek. Legyetek résen. Sophie, Dimitri. Ti lesztek a felesőek, hogy Rose épségben visszatérjen. Akár velem, akár nélkülem. És kérlek titeket mondjátok és Cristiannak, hogy itt voltam. Ha igaz amit mondtok, fel kell nyitni a szemét.